A The Register egy friss riportot közölt arról, hogy a Ryzen Threadripper kifejezetten nehezen beszerezhető a piacon érdekelt egyes, PC-t építő cégek számára. Az egy hónapja bemutatott Ryzen Threadripper PRO 5000WX sorozattal az AMD jelentősen csökkentette az előző generációs, még Zen 2 magokkal dolgozó megoldások szállítását, ami abból a szempontból érthető, hogy az Zen 3-as verzió a BIOS frissítése után működőképes a már elérhető, WRX80-as vezérlőhíddal rendelkező alaplapokon belül. Az ilyen éles váltás a munkaállomások piacán nem számít szokatlannal, mivel itt a vásárlók folyamatosan a leggyorsabb modelleket keresik, elvégre a megnyert idő sokak számára több pénzt jelent.

Az AMD ugyanakkor most is exkluzív elérhetőséget biztosít a Lenovo számára, ahogy a korábbi Ryzen Threadripper PRO sorozat esetében, így egy kis ideig csak az említett OEM juthat hozzá az elérhető leggyorsabb, munkaállomásokba szánt processzorokhoz.

A többi partner addig kénytelen beérni a Zen 2 magokat használó modellekkel, de értelemszerűen az AMD előnyben részesíti a nagy megrendelőit, például a HP-t és a Dellt. Ez azért gond, mert ilyen formában a kisebb cégek a korábbi generációs Ryzen Threadripperből sem tudnak elegendő mennyiséget szerezni maguknak, és panaszkodnak is erre, ráadásul a Ryzen Threadripper PRO 5000WX sorozatról egyelőre nem is álmodhatnak.

Normál esetben ebből nem lenne probléma, hiszen vásárolhatnák az Intel aktuális Xeon-W generációját, ahogy egyébként erre rá is kényszerülnek, de ez a fejlesztés egyszerűen nem versenyképes a korábbi, illetve az új Ryzen Threadripper PRO modellekkel sem. Ez részben a munkaállomások piacának jellegzetességéből ered. Hiába számít a leggyorsabb processzor a legdrágábbnak, akkor is ebből adják el a legtöbbet, mert egyszerűen ezen a területen az idő pénz, és minél több időt nyernek a 64 maggal, annál inkább megéri ezt a modellt választani.

Jobb lehetőség híján Jon Bach, a Puget Systems vezetője már Xeon-W-re tereli némelyik ügyfelét, amiből nyilván van elég. Ugyanakkor a vásárló se a saját pénze ellensége, és emiatt volt nagy húzás a Lenovótól az exkluzív szerződés, mert ha egy ügyfél mindenképpen ragaszkodik a nagy teljesítményhez, akkor gyakorlatilag csak a Lenovo jelenti számára az alternatívát. Erre utal Randy Copeland, a Velocity Micro elnök-vezérigazgatója, aki amiatt aggódik, hogy a vállalata üzleteket veszít egy sokkal nagyobb céggel szemben, mindezt csak azért, mert egy nagyobb gyártót jobban kiszolgál az AMD.

A fentiek azért is különösen károsak a kisebb cégeknek, mert pont a leggyorsabb, 64-magos Ryzen Threadripperekből van igazán hiány, jobban mondva ezek azok a modellek, amelyeket nyilván a nagyobb OEM-ek keresnek, köszönhetően annak, hogy a vásárlók többsége is ezeket szeretné. Ezáltal az AMD a nagyobb OEM-ek kiszolgálása után már szinte semmit sem tud küldeni a kisebb vállalatoknak, ami érthető módon nagyon káros az üzleteikre nézve.

Az sem segít egyébként, hogy az említett cégek nagyon-nagyon sokáig nem is keresték az AMD kegyeit, hiszen bőven elvoltak az Intel megoldásaival. Emiatt olyan túlzottan erős alapokon nyugvó kapcsolatuk nincs is a kisebbik processzorgyártóval, és ez különösen hátrányos akkor, amikor a nagyobbik processzorgyártó munkaállomásokba szánt alternatívái nem igazán versenyképesek, és eközben még globális chiphiány is van.

Sajnos reális megoldás rövidebb távon nincs. Hosszabb távon ugyanakkor lehet bízni az Intel felzárkózásában, vagy a gyártás fellendítésében, de addig is a Lenovo marad az elmúlt időszak nyertese a munkaállomások szegmensén belül.

Még 2024-ben megkezdődhet az Intel 18A node-on a kísérleti gyártás, amely eredetileg 2025-ös év elejére volt datálva.

Az IEDM (IEEE International Electron Devices Meeting) 2022 rendezvényen az Intel bemutatott egy új útitervet a készülő gyártástechnológiák kapcsán, amelyek sok szempontból egyeznek a korábban közölt adatokkal, de egyes esetekben jobban halad a fejlesztés a vártnál.

Az Intel 7 nevű 10 nm-es node-ot talán nem kell különösebben ecsetelni, ugyanis számos lapka készül rajta, sokkal érdekesebb az Intel 4 nevű fejlesztés. Ez a cég első 7 nm-es eljárása, és ezen a vállalat már EUV litográfiát alkalmaz. A node jelenleg a kísérleti gyártás szakaszában van, és az alkalmazása egyelőre kimerül egyedi alkalmazásspecifikus áramkörökben (ASIC), amelyek főleg hálózati eszközökbe készülnek. Az első igazán komoly próbatétele a Meteor Lake kódnevű dizájn, processzormagokat tartalmazó, Compute Tile nevű chipletje kapcsán lesz.

A jelenlegi tervek szerint a következő év második felében kezdődik az Intel 3 node kísérleti gyártása. Ez valójában nem egy új node, csupán az Intel 4 nevű 7 nm-es eljárás módosított dizájnkönyvtárat alkalmazó variánsa, és a Granite Rapids és a Sierra Forest kódnevű szerverdizájnok ezen a node-on készülnek.

Komoly előrelépés 2024-ben várható, ugyanis ekkor a vállalat az Intel 20A és az Intel 18A jelzésű node-ok kísérleti gyártását is elindítja, előbbit az említett esztendő első, míg utóbbit a második felében. Ezek a fejlesztések az Intel 5 nm-es gyártástechnológiájára épülnek, és bevezetik a GAAFET-et az úgynevezett RibbonFET implementáció formájában. Az Intel 20A variánsra az Arrow Lake kódnevű dizájn egyik chipletje épít majd, míg az Intel 18A kapcsán nincs egyértelműen megjelölve tényleges fejlesztés, csak jövőben érkező lapkák, de feltűnik a Foundry megnevezés, vagyis ezt az Intel már kifejezetten kínálná a potenciális partnereknek is az IDM 2.0-s modellben.

Az Intel egyébként azt ígéri, hogy 2030-ra egy billiónál is több tranzisztort tartalmazó dizájnnal állnak majd elő.

Nagyjából másfél éve annak, hogy az AMD professzionális szintre is bevitte a Ryzen Threadrippert, amellyel teremtettek egy EPYC termékcsaládnál olcsóbb, de munkaállomásokba pont ideális kategóriát. Azóta viszont hiába érhető el egy ideje a Zen 3 mag, a Ryzen Threadripper PRO termékcsalád leragadt a Zen 2-nél, amin a vállalat most kíván változtatni.

Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy az új Ryzen Threadripper PRO 5000WX sorozat nem vált platformot, így a friss CPU-k – a korábbi generációs modellekhez hasonlóan – a WRX80-as vezérlőhíddal rendelkező alaplapokba helyezhetők, és ugyanazokat a technikai képességeket biztosítják, külön kiemelve a nyolccsatornás, effektív 3200 MHz-es DDR4-es modulokat kezelő memóriavezérlőt, valamint 128 darab PCI Express 4.0-s sávot. Egyedül a BIOS frissítésére lesz szükség, de amúgy ezt leszámítva könnyű továbbfejleszthetőséget kínálnak.

Az első bekezdésben linkelt hírben ecsetelt, professzionális piacra vonatkozó képességek megmaradnak, újítás viszont az AMD Shadow Stack, amellyel kivédhetők a ROP (return oriented programming) típusú támadások.

Az AMD szerint az új Ryzen Threadripper PRO 5000WX jelzésű sorozat jelentősen gyorsabb az Ice Lake-SP lapkára épülő, Intel Xeon W-3300-as termékcsalád, hasonló kategóriát célzó fejlesztéseinél.

Olyannyira nagy a különbség az új dizájn javára, hogy az AMD inkább két darab Xeon Platinum 8280-at tartalmazó Intel szerverhez méri az egy szem Ryzen Threadripper PRO 5995WX-et, de még ebben az összehasonlításban erősebb az utóbbi. Ez igazából nem meglepetés, az AMD ebben a kategóriában már régóta jelentős túlerőt mutat, és a vállalat szerint ennek már megmutatkozik a piaci hatása is, mivel az IDC az előző esztendő utolsó negyedévében 60%-ra mérte a részesedésüket a 30L-osztályú munkaállomások között.

Az NVIDIA még a 2019-es esztendő végén leplezte le az Orin rendszerchipet a DRIVE AGX Orin nevű platform részeként, most pedig a szóban forgó lapkára építve érkezik a Jetson AGX Orin, amely a szélesebb körű hozzáférhetőség miatt lesz fontos a piac számára.

Az Orin SoC általános képességei már rég nem számítanak titoknak, de a Jetson AGX Orin fejlesztésre levetítve részletes specifikáció is van, így érdemes újra szemügyre venni a portékát. A lapkában 12 darab, Hercules kódnevű ARM Cortex-A78AE mag található, amelyek 2 GHz-es órajelen üzemelnek, a 256 bites memóriabuszára pedig 32 GB-nyi LPDDR5 szabványú rendszermemória kapcsolódik. Az integrált grafikus vezérlő az Ampere architektúrára épül, és kerek 1 GHz-en ketyeg, továbbá 2048 darab shader processzort tartalmaz 64 darab tensor feldolgozó társaságában. A SoC része még két NVDLA v2.0 (NVIDIA Deep Learning Accelerator), amelyek fixfunkciós neuronháló gyorsítók. Ezeknek a teljesítménye nem túl nagy, és nem is programozhatók, de igencsak kevés energiát igényelnek, és tehermentesítik a többi részegységet. Végül az adatokat 64 GB-os eMMC 5.1-es NAND flashmemória tárolhatja.

A Jetson AGX Orin fogyasztása konfigurálható, méghozzá 15 és 50 watt között. Ez nyilván nagymértékben befolyásolja a teljesítményt is, viszont maximális paraméterezés mellett a hardver 200 TOPS-ra képes 8 bites integer tensor operációkkal. Maga a modul ugyanúgy 100 x 87mm-es kiterjedésű, mint az elődnek számít Jetson AGX Xavier, és ez megkönnyíti a váltást.

Az NVIDIA a Jetson AGX Orinra építve bejelentette egy AGX Orin rendszert is, ami leginkább az egészségügyet célozza. Ez a szóban forgó modul mellett tartalmaz egy ConnectX-7 hálózati adaptert, illetve egy NVIDIA A6000-es gyorsítót is. A Jetson AGX Orin és a kapcsolódó rendszerek szállítása a következő esztendő első negyedévében kezdődik meg, ugyanakkor az NVIDIA az árakról még nem nyilatkozott.

Írásunkat három Jonsbo processzorhűtővel kezdjük, amelyeket Intel LGA775, -115x és -1200, illetve AMD Socket FM1, FM2(+), AM2(+), AM3(+) és AM4 foglalatokra applikálhatunk fel. Elsőként a körülbelül 7000 forintért megvásárolható, CR-1400 névre keresztelt típust mutatjuk be, ami 126 mm-es magassággal és négy (réz) hővezető csővel igyekszik elcsábítani az érdeklődőket.

A lamellákon 92 mm-es, legfeljebb 36 cfm-es légszállításra képes, 30,5 dB-es maximális zajszinttel dolgozó ventilátor telepedett meg, aminek percenkénti fordulatszámát 900 és 2300 közé lőhetjük be, és háromtűs 5V ARGB csatlakozójának közreműködésével címezhetjük LED-jeit. A termék ugyan nem tuningra való, de viszonylag költséghatékony alternatíva lehet a gyári megoldások kiváltásra – akárhogy is legyen, a fényekből a 450 grammos eszköz bordázatának tetején megülő elemre is jutott.

Az egységesen feketére festett, 160 mm magas és 971 grammot nyomó CR-201-es már egy fokkal komolyabb opció, ugyanis 135 wattos TDP-re lett hitelesítve. A hozzá adott 120 mm-es légkavaró természetesen PWM-es vezérlésű (800-1500 rpm), és 52,1 cfm-es légszállítást várhatunk tőle 30,8 dB-es hangerő mellett.

A variálható világítás nem csupán a forgó lapátokon jelenik meg, hanem a takarólemezen is tetten érhető egy jópofa mintázat formájában. A hővezető csövek közvetlenül érintkeznek a CPU kupakjával, és számuk itt is négy. Az árat valahová 13 000 forint tájékára pozicionálták.

Kétségtelen, hogy a 165 mm magasságú CR-1100-as a trió legkisportoltabb fenegyereke, és nagyjából 19-20 000 forint környékén mozog az ára. A hat direkt kontaktusú hővezető csővel megtoldott bordán két szabályozható fordulatszámú (600-1500 rpm), 120 mm-es léghajtót rögzítettek push-pull kialakítással, amelyek 57,59 cfm-es légszállítással kecsegtetik a leendő tulajdonosokat, zajterhelésük maximuma pedig 31 dB.

Felfogatásuk a lamellázást körbeölelő, hét részből álló műanyag konstrukció segítségével valósul meg, amire szintén kerültek 5 voltos ARGB tűsorról vezérelhető fénydiódák. A hűtő tömege 1000 gramm, és 200 wattos TDP-ig vethető be.