Az MSI négy modellel készült az NVIDIA AD107 GPU-val szerelt videokártyák piaci startjára, de valójában csupán két termékcsaládja gyarapodott egy-egy újdonsággal, illetve azok picit tuningolt verzióival.

A nyolc PCI Express 4.0 sávot használó, 115 wattos TDP-vel rendelkező vezérlők közös jellemzőinek sorában a félpasszív működést, az egyedi tervezésű nyomtatott áramköri lapot, a 41 mm-es, kétslotos vastagságot, a 8 GB-nyi GDDR6 memóriát, az energiaellátást biztosító, 6+2 tűs PCI Express tápcsatlakozót és a zöldek ajánlásával megegyező kimeneteket (három DisplayPort 1.4a, egy HDMI 2.1a konnektor) listázhatjuk.

A szerényebbik páros tagjai a GeForce RTX 4060 Ventus 2X Black 8G, valamint GeForce RTX 4060 Ventus 2X Black 8G OC neveket kapták, és kétventilátoros hűtésük Torx Fan 4.0 légkavarókat állít hadrendbe. A 199 mm hosszú és 120 mm magas jószágok GPU Boost frekvenciáit 2460 és 2490 MHz-re hangolták (referencia: 2460 MHz), amely értékek extrém módban 2475 és 2490 MHz-re emelkednek, miközben az alumínium hátlapi takarólemezeiken kivágások segítik a bordázat átszellőzését.

A másik duó képviselőit GeForce RTX 4060 Gaming 8G-nek, továbbá GeForce RTX 4060 Gaming X 8G-nek hívják, és 247 mm-es hosszukhoz 130 mm-es magasság társul. Az ugyancsak kétventilátoros VGA-k hullámos lamelláin Torx Fan 5.0 szélgépek teljesítenek szolgálatot, amelyeknek lapátjai hármasával forrtak össze peremeik mentén. A blokk base plate-jének anyaga nikkelezett réz, és az ezzel érintkező hővezető csövek a kontaktrészen hengerből téglatest alakúra váltanak, így növelvén a két elem közti hőközlés mértékét.

A napokban a Gigabyte három játékosokat célzó, AMD FreeSync Premium technológiát használó monitorral jelentkezett, amelyek 1500R íveltségű VA panelt, négy fedélzeti csatlakozót (egy DisplayPort 1.4, két HDMI 2.0 bemenet, plusz egy 3,5 mm-es jack), kábelvezetővel ellátott, dönthető talpat és 100 x 100 mm-es VESA rögzítőpontot állítanak hadrendbe, miközben 16,7 millió színt tudnak megjeleníteni 1 ezredmásodperces MPRT válaszidővel kíséretében.

A 27 hüvelykes, GS27FC névre keresztelt, Full HD-s készülék 180 Hz-es képfrissítési rátával kecsegteti leendő gazdáit, és 250 cd/m²-ben tetőző fénysűrűségéhez 3000:1 statikus kontrasztarány, illetve 108 százalékos sRGB színtérlefedettség párosul.

Az ugyancsak 27 hüvelykes GS27QC már 2560x1440 pixeles felbontással, valamint 165-ről 170 Hz-re húzható képfrissítési frekvenciával dolgozik, és bár fénysűrűségének maximuma vagy az sRGB színskálája megegyezik a fentebb említett rokonáéval, a statikus kontrasztja 4000:1.

A 31,5 hüvelykes GS32QC megmarad az 1440p-s felségvizeken és kisebbik szériatársának képfrissítésével sem variál, de fénysűrűségének zenitje 300 cd/m²-re nő, amihez 3500:1 statikus kontrasztarány, illetve 109 százalékos sRGB színtérlefedettség társul. Az OSD Sidekick szoftverrel billentyűzettel és egérrel is dirigálható OSD menüből természetesen elérhetők az olyan gaming funkciók, mint például mozgási elmosódást csökkentő Aim Stabilizer, a feketeegyensúlyt szabályzó Black Equalizer vagy a célkereszt, netán az időzítő kivetítése, noha ez – csakúgy, mint a kérdéses vételár –  a periféria szerényebb méretekkel megáldott testvéreiről egyaránt elmondható.

A gyártó szellősnek látszó, mára klasszikusnak nevezhető dizájnt követő megoldása a 100 euró alatti szegmensben kísérel meg érvényesülni.

Az Antec nemrégiben egy relatíve pénztárcabarát házzal gyarapította felhozatalát, ami a jól bevált kétkamrás sémára épül és az AX61 Elite elnevezést kapta.

A 449 mm magas, 200 mm széles és 405 mm mély, 7 bővítőhelyes konstrukció ATX-es formátumig támogatja az alaplapokat, és 160 mm magasságú processzorhűtőkkel, illetve elülső légkavaró meglétének függvényében 290 vagy 320 mm hosszúságú videokártyákkal kompatibilis, porszűrőkkel kiegészített belterére balról (sztenderd 4 mm-es vastagságú) edzett üveg oldallap nyújt rálátást. A beépíthető háttértárolók vonatkozásában két 2,5, egy 2,5 vagy 3,5, valamint egy 3,5 hüvelykes meghajtó számára zöld a lámpa, és ha a szellőzőrésekkel gazdagon ellátott tápkamrából kivesszük a kéteszközös kombókeretet, 165 helyett 345 mm-es hely áll tápegységünk rendelkezésére.

A nyolc becsavarozható ventilátorból négy 120 mm-es, ARGB LED-ekkel megbolondított példányt gyárilag mellékelnek a csomaghoz, és bár összesen csak egy radiátor részére alakítottak ki felfogatást odabenn (elöl), az legalább 360 mm-esre nőhet. Az üresen 4,84 kilogrammot nyomó géplak szinte teljes frontját fémháló borítja, hogy hardvereink rendesen friss levegőhöz juthassanak, míg a tetőlemez elejébe hozott I/O panelen egy USB 3.0 kapu, két USB 2.0 csatlakozó és két 3,5 mm-es jack található a fényeket vezérlő (meg persze a ki-/bekapcsolásért felelős) gomb szomszédságában.

Az alaplapi tálca mögött 13-24 mm széles térrészt hagytak a vezetékdzsungel rendezésére, és a termék dobozára 80 eurós árjelzést akasztottak.

A vállalat 370 dolláros átlagértékű promóciót hirdetett, vagyis nem aprózzák el a felhasználók elcsábítását.

Az Intel egy új, úgynevezett Software Advantage Programot hirdetett, amelynek a célja az, hogy kedvezőbbé tegyék a vásárlók számára a platformjaikat. A promóció nem csak játékokat tartalmaz, így nagyobb piaci réteget fed le, viszont csak teljes gépekre vonatkozik, tehát viszonylag kötött feltételei vannak.

Mobil és asztali szinten is a megadott CPU-kat és GPU-kat kell egymás mellé kérni, és akkor a promócióban résztvevő üzletek biztosítják a felhasználónak a szoftverek letöltéséhez szükséges kódot.

A csomagot tekintve a tartalom igencsak nagy, konkrétan 370 dolláros átlagértékű. Benne a Call of Duty: Modern Warfare II, a Ghostbusters: Spirits Unleashed és a Gotham Knights című teljes játékok találhatók, 20 dollárnyi Vampire: The Masquerade – Bloodhunt tartalom mellett, ezen túlmenően pedig a PowerDirector 365, a D5 Render, a MAGIX Video Pro X14, a Topaz Gigapixel AI és az XSplit Premium Suite szoftverek közül tetszőlegesen lehet választani hármat. Összességében tehát három teljes játék, egy játékhoz fizetős tartalom, illetve három szoftver a teljes mérleg.

A vásárlók egy kulcsot fognak kapni, amely az alábbi oldalon váltható be regisztráció és a fiók telefonon történő ellenőrzését követően, majd ezután vállnak elérhetővé az egyes tartalmak megszerzéséhez szükséges tényleges információk, illetve kódok.

A vállalat azt javasolja, hogy a piac felejtse el az általánosan mérvadónak tekintett SPEC CPU2017-es tesztcsomagot.

Az Intel tegnap jelentette be a régóta várt, Sapphire Rapids kódnevű fejlesztésének elérhetőségét, és mellette mondtak egy érdekes dolgot is arról, hogy az iparág mennyire rosszul teszteli a rendszereket. A vállalat kritizálta a SPEC CPU2017-es tesztcsomagot, amely meglátásuk szerint egyáltalán nem mérvadó a gyakorlatban előforduló munkafolyamatok mellett.

Mint ismeretes a SPEC CPU2017 egy iparági szinten általánosan mérvadónak tekintett tesztcsomag, amely számos különböző, amúgy elterjedtnek tekinthető feladatban méri az egyes szerverplatformok teljesítményét. Ezek különböző INT és FP, azaz fix- és lebegőpontos operációkat végrehajtó tesztek, és a mért adatok alapján fel is lehet állítani egy erősorrendet az egyes processzorok között.

Az Intelnek ezzel az a gondja, hogy szerintük a piac a gyakorlatban nem olyan munkafolyamatokat használ, amilyenekre a SPEC CPU2017-nek vannak tesztjei, így az említett programban elért eredményeket nem szabadna figyelembe venni egy szerverplatform megvásárlásakor.

Ezt a tényezőt egyébként érdemes megvizsgálni, mert jellemzően, ha egy cég valamilyen szerverplatform vásárlásán töri a fejét, akkor tudja azt is, hogy milyen feladatokra fogja majd használni. Tehát általánosítani nem igazán érdemes a tesztekkel kapcsolatban, ugyanis bőven elképzelhető, hogy egy ügyfél pont olyan munkafolyamatokat fog használni, amilyeneket a SPEC CPU2017 mér, és ilyenkor az eredmények abszolút mérvadóak. Ennek viszont valóban előfordulhat az ellentetje is, amikor talán nem érdemes nagy jelentőséget szentelni az említett tesztcsomagnak. Átalánosan viszont nem szerencsés úgy tekinteni erre, hogy a SPEC CPU2017 haszontalan, elvégre a jelenlegi lehetőségek közül ki tudhatja pontosan, hogy egy adott vásárlónak mi a hasznos? Ezt a kérdést leginkább a szerverek iránt érdeklődő cégeknek kell feltenni maguknak, és a legkevésbé a gyártóknak kell filozofálni róla. Nincs olyan tehát, hogy általánosan egy tesztprogram nem jó, olyan lehet, hogy egy adott mérés nem releváns az egyes ügyfeleknek, mert tudják, hogy nem fogják arra használni a szervereiket. És ez egyébként teljesen normális tényező.

Valószínűleg az Intelnek inkább az a gondja a SPEC CPU2017-tel, hogy nehezen veszi fel benne a Sapphire Rapids a versenyt a konkurens Genoa platformmal. Például egy kétutas AMD EPYC 9654-es rendszer BaseINT és BaseFP eredménye rendre 1790 és 1480 körül van, miközben az amúgy jóval drágább listaárú, szintén kétutas Intel Xeon Platinum 8490H esetében ezek az értékek 990 és 1020 környékén tanyáznak. De talán írnunk sem kell, hogy ez nem a SPEC CPU2017 hibája, ez csak tesztcsomag, ami méri a hardver teljesítményét. Nagyon sokáig az Intel is meg volt vele elégedve, mielőtt az EPYC termékcsalád megérkezett volna a piacra.