Írásunkat három Jonsbo processzorhűtővel kezdjük, amelyeket Intel LGA775, -115x és -1200, illetve AMD Socket FM1, FM2(+), AM2(+), AM3(+) és AM4 foglalatokra applikálhatunk fel. Elsőként a körülbelül 7000 forintért megvásárolható, CR-1400 névre keresztelt típust mutatjuk be, ami 126 mm-es magassággal és négy (réz) hővezető csővel igyekszik elcsábítani az érdeklődőket.

A lamellákon 92 mm-es, legfeljebb 36 cfm-es légszállításra képes, 30,5 dB-es maximális zajszinttel dolgozó ventilátor telepedett meg, aminek percenkénti fordulatszámát 900 és 2300 közé lőhetjük be, és háromtűs 5V ARGB csatlakozójának közreműködésével címezhetjük LED-jeit. A termék ugyan nem tuningra való, de viszonylag költséghatékony alternatíva lehet a gyári megoldások kiváltásra – akárhogy is legyen, a fényekből a 450 grammos eszköz bordázatának tetején megülő elemre is jutott.

Az egységesen feketére festett, 160 mm magas és 971 grammot nyomó CR-201-es már egy fokkal komolyabb opció, ugyanis 135 wattos TDP-re lett hitelesítve. A hozzá adott 120 mm-es légkavaró természetesen PWM-es vezérlésű (800-1500 rpm), és 52,1 cfm-es légszállítást várhatunk tőle 30,8 dB-es hangerő mellett.

A variálható világítás nem csupán a forgó lapátokon jelenik meg, hanem a takarólemezen is tetten érhető egy jópofa mintázat formájában. A hővezető csövek közvetlenül érintkeznek a CPU kupakjával, és számuk itt is négy. Az árat valahová 13 000 forint tájékára pozicionálták.

Kétségtelen, hogy a 165 mm magasságú CR-1100-as a trió legkisportoltabb fenegyereke, és nagyjából 19-20 000 forint környékén mozog az ára. A hat direkt kontaktusú hővezető csővel megtoldott bordán két szabályozható fordulatszámú (600-1500 rpm), 120 mm-es léghajtót rögzítettek push-pull kialakítással, amelyek 57,59 cfm-es légszállítással kecsegtetik a leendő tulajdonosokat, zajterhelésük maximuma pedig 31 dB.

Felfogatásuk a lamellázást körbeölelő, hét részből álló műanyag konstrukció segítségével valósul meg, amire szintén kerültek 5 voltos ARGB tűsorról vezérelhető fénydiódák. A hűtő tömege 1000 gramm, és 200 wattos TDP-ig vethető be.

Az ADATA nagyban készül az első DDR5 memóriáinak piacra dobására, amelyek az XPG Caster fantázianév alatt debütálnak majd, és 8, 16, illetve 32 GB-os modulokban lesznek elérhetők. Az effektív órajelek 6000-től egészen 7400 MHz-ig fognak nyújtózkodni, és az esetleges stabilitási problémák megelőzésének, valamint a tuningpotenciál kiderítésének érdekében a vállalat az alaplap gyártók nagy kvartettjével (ASUS, ASRock, Gigabyte, MSI) folytat szoros együttműködést.

Biztosan sokan díjazzák a tényt, hogy a kéttónusú, egészen pofás bordázattal közelgő, 1,1 voltos feszültséggel üzemelő RAM-ok felhozatalába nem csak RGB LED-ekkel megszórt variánsok kerülnek, hanem lesz natúr, fények nélküli (és némileg alacsonyabb) változat is. Az időzítésekről egyelőre sajnos nem szól a fáma.

Az új éra hírhozói várhatóan a harmadik negyedév folyamán jelennek meg a polcokon, de árakat túlságosan korai lenne mondani, főleg, hogy eleinte a támogatás sem lesz éppen széles körű, hiszen még a következő generációs Intel Alder Lake és AMD Zen 4-es processzorok sem futottak be.

A Showa Denko, a világ legnagyobb független lemeztányér gyártója megerősítette, hogy kifejlesztették a MAMR technológia új implementációját, amely a MAS-MAMR (Microwave Assisted Switching Microwave Assisted Magnetic Recording) jelzést viseli.

A Toshiba már eleve kínál MAMR HDD-t, méghozzá FC-MAMR (Flux Control Microwave Assisted Magnetic Recording) implementációval, de a MAS-MAMR opció a tányéron használt sávok szélességét az FC-MAMR-höz viszonyítva is szűkíti, ami több adat tárolását teszi lehetővé egységnyi lemezterületen. Ehhez megfelelő író- és olvasófej szükséges, amit a TDK biztosít, magát az egészet pedig a Toshiba rakja össze teljes merevlemezzé.

A jelenlegi előrejelzés szerint a MAS-MAMR által elérhető a 30 TB-os kapacitás is, és az eljárás várhatóan a Toshiba második generációs MAMR HDD-iben mutatkozik majd be, de arról egyelőre nincs adat, hogy ezek mikor érkeznek.

Az látható, hogy a három nagy merevlemezgyártó más utat jár. A Seagate és a Western Digital különféle trükkökkel próbálja kibekkelni azt az időt, ami a HAMR bevetéséhez szükséges, míg a Toshiba bízik annyira a MAMR-ben, illetve ennek különböző implementációiban, hogy addig is építsen rá.

Minden új memóriaszabvány bevezetésével átéli a piac azt, hogy az új megoldás ára az elterjedt opció fölé van pozicionálva. Emiatt nem érhetett senkit sem váratlanul, hogy a DDR5 memóriák is drágábbak a hasonló kapacitású DDR4-es társaiknál.

A korábbi váltások során feltűnhetett, hogy az extra árazás 30-40% körül van átlagban, és nagyjából két évbe telik, mire megtörténik az a fordulópont, amikor már az új szabvány hasonló ársávba jön, vagy akár a réginél olcsóbb is lehet.

Feltűnhet viszont, hogy a DDR5 felára a korábban tapasztaltnál nagyobb, inkább 50-60%-os extra költségként írható le átlagosan. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy az új modulokat drágább előállítani, mint a DDR4-es társaikat, mivel DDR5 szabvány szerint a memóriamodulok maguk felelnek a saját feszültségszabályozásukért. Ergo nem csak a memórialapkák magasabb ára látszódik a végösszegen, hanem az egy modulra levetített komplexitás növekedése is.

Mindennek ellenére az iparágon belül többen azt vallják, hogy a két éves fordulópontot a DDR5 is tartani fogja, vagyis nagyjából a 2023-as esztendő őszén már a hasonló kapacitású DDR4-es memóriák vételáraihoz lesznek mérhetők az újabb szabványú modellek árcédulái.

India jóváhagyott egy 10 milliárd dolláros csomagot, amely keretében a chipgyártókat és a kijelzők gyártóit vonzaná be a régióba, de a tervezésen is nagy lenne a hangsúly. India szeretne a globális elektronikai gyártási lánc meghatározó központja lenni.

Az indiai kormány a különféle projektek költségeinek akár 50 százalékát is támogatja pénzügyileg, hogy globálisan is versenyképes legyen. A tájékoztató szerint a Foxconn mellett a Tower Semiconductor, szingapúri szereplők és a Vedanta Group is indiai gyárakat szeretne. Számos cég igyekszik több lábon állni gyártás terén, főleg Amerika és Kína elhúzódó kereskedelmi vitái miatt. India ezt a lehetőséget használná ki, valamint a chipválság okozta nehézségeket. Segítenének továbbá a teljes rendszer működésében: a chipek tervezésében, gyártásában, csomagolásában és tesztelésében is.

A legnagyobb elektronikai gyártóknak eddig nagyjából 30 milliárd dollárnyi kedvezményt ajánlott az indiai kormány, hogy felpörgesse a gazdaságát – így lett India a világ második legnagyobb okostelefon-gyártója, amely az Apple három legfőbb gyártópartnerét, a Foxconn, Wistron és Pegatron cégeket is befektetésre ösztönözte. Mindennek hatására sok új álláshelyet és még több befektetést várnak. Csak a Tata Group 300 millió dollárt fektetne a chipek helyi összeszerelésébe.